25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

A magyar betegségügy

Pyrogate | 2009.03.01. 01:58 | kategória: történetek

Mi a - hivatalosan - magyar egészségügynek nevezett (csúfolt) szervezettel 21 éve indítottuk útjára rögös, de eddig szerencsére - kopogjuk le - csak kisebb drámákat tartalmazó kapcsolatunkat. Azt mondják, hogy a hetedik év a legdurvább minden együttélésben, ez pedig nálunk is így volt. Történt ugyanis, hogy életem 6 - nagyjából egészséges és sérülésektől többnyire mentes - éve után először egy hegösszevarrás okán kerültem közelebbi kapcsolatba az orvosokkal (ez az arcomon azóta is felfedezhető, tehát igazán sikeresnek mondható 'műtét' volt - persze nem kell lefejelni az ágyat, de zsenge koromban ezt még nem tudhattam), majd a következő találkozásunk nyomot is hagyott bennem: ilyen többfordulós randit kívánok mindenkinek. Történt ugyanis, hogy egy fityfasz szemölcs miatt kerültem bajba. Az első orvos megpróbálta szétszabdalni - máig emlékszem a 2 liter vérre, ami borította az orvosi szobát, majd egy héttel később (mikor kiderült, hogy nem sikerült túl jól a vagdosás) bementünk 2 másik dokihoz: az egyik szerint nem kell vele semmit csinálni, 'jó lesz az', a másik azonban újra vagdosott. Így aztán - talán nem kell mondanom - de negyedik fehérköpenyes bácsink oldotta meg 2 metszéssel, a harmadik héten. Addig lábra sem tudtam állni. Persze ki tudta, hogy ennél durvább dolgok is lesznek? Ennyi idősen még a LEGO-n és az ovónénin járt az agyam, efféle megpróbáltatások azonban jelezték előre: vigyázni kell az orvosokkal.

Jöttek is az esetek szép számmal: vakbélgyanú ("Ki tudja mi a baja a gyereknek?') volt az első.13 éves koromban pedig fémstoplis cipővel betonra merészkedtem: cserébe 5 centit nőtt a karom, igaz csak könyöktől kifelé: újra irány a Szent János. Ahol persze a doktor kijelenti, hogy semmi baj, mire én épp megnyudnék, ez a szadista barom minden erejét összeszedve "szakszerűen" akkorát vágott a könyökömbe, hogy újra helyreállt. Kész. Köszi.

Ha már a hetes számok bűvöletében vagyunk: 17 évesen eltörött egy reggeli testnevelés órán az orrom, persze erre fittyet is hányhattam volna, azonban az irodalomtanárom marcona termete egészen az SZTK-ig kergetett (szerk: ez lett volna a következő óra, és egy fincsi lógásra számítva átnyargaltam a szomszédos egészségügyi központba). Jelentkezés a Sebészetre. Várakozás 1 órán át. Bemegyek. Iszlám doktornő megnézi, "valószínűleg eltörött", irány a röntgen (amúgy Iszlám doktornő véletlenül sem volt iszlám, csupán a neve. Külföldi volt ugyan, de szőke és fehér bőrű. Furcsa...). Újabb 1 óra várakozás, 2 perc művelet, fél óra leletre várás. Behívnak. "Szia, tudtad, hogy rossz felé indult el a bölcsességfogad?" Nem tudtam. És az orrom? "Ja, az eltörött. Meglepő. Addigra már majdnem összefostam magam a fájdalomtól, mivel kezdett szilárdulni és "összeforrni". Vissza a sebészetre, újabb egy óra után pedig felküldtek a füll-orr-gégészhez (rövidítve FOG. DE ennek semmi jelentősége nincs). Nénihez kb. fél óra-egy óra után bemenni, majd egy kis távoli vizsgálat után beáll mögém és azt mondja: "Ezért utálni fogsz". Művelet a következő: Kéztővel összefogja az orromat, majd szépen lassan mozdítja, méghozzá úgy, hogy sírni sem nem bírsz a fájdalomtól, mert annyi energiádat veszi el a koncentráció, hogy ne fosd össze magad. Olyan 20 másodperc után elémbattyog és felméri a helyzetet: egy picit túlmentünk. Mire megszólalnék, hogy jó jó így is jó lesz, már folytatja is a kínzást. Aztán persze újabb fél óra múlva lemegyek Iszlám doktornőhöz, hogy ugyan vessen már rá egy pillantást, mert miért ne. 5 óra, ennyibe kerül, ha eltörik az orrod, ráadásul sürgős esetként lettem feltüntetve. Nem képzelem el, milyen lett volna anélkül.

Kedvenc háziorvosom ugyanebben a szerencsés évben úgy gondolta, hogy a katonaság kemény dolog, ezért minden szempontból ki kell engem vizsgálni. Mondtam neki, hogy már eltörölték, de szerinte épp ezért még fontosabb a kivizsgálás. Nem értettem a logikát. Azt sem, hogy minek kell 20 különböző helyre futkosni emiatt. Aztán persze kiderült, hogy szerinte szívritmus-zavarom van, de az EKG jó. "Az nem lehet". Beutal egy másik helyre, ahol észre is vesznek valami rendellenességet. Újabb kör, újabb vizsgálatok. Nem találnak semmit. Időszakos betegségem lehet. Egy ideig minden jól is ment, de egy átmulatott éjszaka és ezáltal iskolába nem menés miatt újabb találkozónk volt szeretett háziorvosommal. Hohó, fiatalember, Önnek nagyon rosszul ketyeg a szíve, össze-vissza ver. AZONNAL irány a sürgősségi mondta, miközben elégedett vigyorral nyugtázta: ő megmondta. Valószínűleg miután elmentem húzott egy strigulát a füzetébe a "Felismertem a halálos betegségét" sorba. EKG, Röntgen, azonnali kivizsgálás, miközben másnaposan majdnem elaludtam, és én tudtam csak egyedül, hogy az egész azért van, mert szegény szervezetem tegnap kissé magasabb dózist kapott a kelleténél és még mindig küzd a derék alkohollal. Nem találtak semmit, de azért beutaltak egy újabb EKG-ra és valamilyen speciális vizsgálatra. Itt megállapították, hogy hiányzik egy rész a két pitvar között a szívemben, és születésem óta így van. Azt nem tudni miért nem vették eddig észre az eddigi 3-4 vizsgálatnál(az elmúlt egy hónap során). De ne sportoljak, és vigyázzak. Én eddig azt hittem csak én ittam. Gondolom elmennék egy másik vizsgálatra nem találnának semmit.

Csoda, hogy többet nem mentem a háziorvosomhoz és inkább magam írtam igazolást? Persze lebuktam, de ez másik történet:)

Az orvososdinak még nincs vége. Egyszer egy részeg nőtt láttunk feküdni a járdán, akihez végül kihívtuk a mentőket ("Most magánál van, vagy nincs?" Nincs "Honnan tudja, talán orvos?" Nem "Akkor meg honnan tudná?" NEm mondtam neki, de ha nem tudhatom, akkor mi a faszomnak kérdez ilyeneket?). A nő meghallotta a mentő szót, ijedve felriadt és teljesen idegen hangon elkezdett rikoltozni ("NE, csak őket ne...kérem...ne...." összecsuklott, majd folytatta elfúlva "MEgint megvernek, mint tegnap...ez itt...a karomon...ők voltak") Mondtuk neki, hogy nem lesz semmi, de ő hirtelen egy jamaicai futó sebességét megirigyelve felpattant és eltűnt a szemünk előtt. A mentők amúgy nem jöttek ki, mikor lemondtuk azt mondta a díszpécser, hogy "túl sok balesett a városban, nincs autónk erre." Dögöljön meg mindenki:)

Elnézést a hosszúságért de a tegnap hallott sztorit még be kell pötyögnöm. Arról van szó, hogy egy barátom bulizás után hazafelé a villamos sineken való átkelést nem keresztbe próbálta megkísérelni (értsd: egyensúlyózva a sínen haladt párhuzamosan az úttal), amikor megcsúszott és szerencsésen ráaesett a sínre - a vállával). Ez persze részegen nem fáj és nem is érdekelte csak 5-6 felé, amikor éjszaka közepén felsírt a fájdalomtól. Irány a kórház, ügyelet. 6 órakor azt mondta neki az ottani orvos, hogy jelenleg nem tartózkodik olyan orvos, aki ki tudná vizsgálni (megröntgenezni), menjen át a másik ügyeletes kórházba. Taxiba be, fél óra utazás, majd kivizsgálás: diagnózis: fájdalomcsillapítót kap, nem lesz semmi. Egész nap fájt a válla, nem akart elmúlni, éjszaka egy percet nem aludt. Másnap be újra az ügyeletre, mivel kétszer akkorára dagadt az említett testrész.Röntgen. "Miért csak most jön orvoshoz? El van törve, nem vette észre?" Mikor megemlítette, hogy mit mondott neki a másik doki ez volt a válasz:" Ez hülye? Ekkora faszt még nem láttam, valósznűleg műtét lesz belőle". Végülis az lett, de előtte egy terheléses vizsgálaton esett át, aminek a lényege, hogy egy 5kilós zsákot raktak az eltört vállú kezébe. Nesze fogjad - más kérdés, hogy mozgatni nem tudta. Kiváncsi vagyok, hogy ha eltörne a lábam, vajon futnom kéne 100 métert, hogy megnézzék mennyire törött el? :)

Ilyen tehát a mi kapcsolatunk az egészségüggyel. Persze van, akik rosszabbul jártak, és tudom, fogok én is még szívni. Most épp kiderült, hogy nem a 2 utcával mellettünk lévő háziorvoshoz tartozom, hanem a kilóméterre lévő másikhoz. Logika?

Nem mindegy hol várok 3 órát? Éljetek egészségesen és vigyázzatok magatokra, akkor nem lehet baj.

Hozzászólások

Pras
1 | Pras 2009.03.01. 13:08
Wehh, hát nem egyszerű! Nekem eddig egyetlen komoly kórházi problémám volt eddig, egy szép, szilánkos kéztörés ált. hetedikben. Bementem az ügyeletre, ahol az asszisztens vadul elkezdte verni a gépet. (Hogy törtem el a kezem, stb.) Aztán persze kisült, hogy a "Gép nem veszi be." Doki fejét elöntötte valami, közölte, hogy "Terike, a fiúnak ellátásra van szüksége, nem arra a rohadt űrlapra", betolt egy érzéstelenítőt, alátett a kezemnek valami üres flakont, reccsenés, kész. Utóröntgen: kezem faszán a helyén van. :)

Mondjuk Debrecenben meg amikor bementem egy E. Colival, és közöltem, hogy nem vagyok idevalósi, úgyhogy ugyan, legyenek már szívesek nem heteket eltökölni a vizsgálatokkal, dokinéni jól kioktatott a p*csába. :) Az már csak aranyosság volt, hogy a körzeti orvosnál (vagy mi az istennél, "ügyeleten") a kórházba székletvizsgálatra utaltak be. Ejj, mondom, akkor ennem kéne valamit, mert egy falat nem volt bennem, elvégre dőlt kifelé belőlem egy rizsszem is, amint lenyomtam. Dokinéni erre elküldött a faszba, hogy ügyes dolog volt ennem, így ugyanis nem fog ultrahangozni. Vérvétel. Óriási. Magyarul: Kaptam egy beutalót székletvizsgálatra, ahol ultrahang helyett vért vettek. =)

(De asszem írtam is erről egy egész-seggügyes bejegyzést anno)
2 | Pyrogate 2009.03.02. 23:36
igen, emlékszem arra a bejegyzésre. Hihetetlen miket tudnak produkálni kedves orvosaink:D

Köszi, hogy elolvastad:)
neumark
3 | neumark 2009.03.08. 13:47
Kiváló írás! Jó pár helyen megnevettettél. Nekem szerencsére csak félévente kell átvészelnem azt a fél napot amíg a szemészeten sorra kerülök egy öt perces kontrollra...

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.