Számos sci-fi univerzum létezik, és ezen univerzumok között is számos az óriás harci robotokat előtérbe helyező. Az ilyen univerzumok között vitathatatlanul a legnépszerűbb a BattleTech világ, mely számtalan könyv, társasjáték, kártya-, ill. a mi szempontunkból nagyon fontos, PC-s játék alapja, mi több, a BattleTech világra épülő MechWarrior sorozat immáron több mint 13 éves múltra tekint vissza. Ezen „robotszimulátorok” nagy népszerűségnek örvendenek, köszönhetően egyrészt az alapokat adó világnak, másrészt pedig a profi kivitelezésnek. A népszerűség és a jó eladások miatt a Microsoft úgy döntött, hogy kissé szokatlan módon, az alapjáték elkészülte után 2 évvel elkészíttet hozzá még egy kiegészítőt, melyet a sokat mondó Mercenaries névre kereszteltek (a sorozat sokak szerint eddigi legjobb darabja, a MW 2 kiegészítője szintén ugyan ezt a nevet viselte).
Mint azt a címből is sejteni lehet, ezúttal nem dicső hadvezért vagy pilótát fogunk alakítani, hanem egy heroikus, világmegváltó attitűdöktől mentes zsoldosvezért, akinek legfontosabb célja creditjei számának növelése. A feladatunk tehát viszonylag egyszerű: küldetéseket elvállalni, a befolyt pénzből pedig új mecheket, új pilótákat, és jobb felszerelést vásárolni. Két nagy háztól kaphatunk küldetéseket, de mint mindig és mindenhol, ezúttal is egy idő után választanunk kell közöttük. Ahogy egyre teljesítjük a küldetéseket, úgy nő a reputációnk, kaphatunk hősiesség, avagy megbízhatatlansági pontokat. A kezünk alá dolgozó pilótáink száma maximálisan hét lehet, így egyes ütközetek tényleg csata formát kezdhetnek ölteni. Igazán remek érzés egy kisebb hadsereget kommandírozni. Mind a csapattársak, mind az ellenfelek MI-jén javítottak egy keveset, de természetesen az emberi elme leleményességével nem vehetik fel a versenyt. (Mondjuk néha úgy éreztem, hogy bármiféle főemlős soknak bizonyulna nekik :-).
Sajnos a küldetések kevés kivételtől eltekintve továbbra is a „menj oda, lőj szét mindenkit” sémára épülnek, így igen hamar rájuk lehet unni. Még szerencse, hogy itt van nekünk a Solaris 7 bolygó. Ezen a planétán lehetőségünk van gladiátorviadalokat vívni: beállíthatunk minden szükséges paramétert (résztvevő felek száma, azok mechjei, stb.), és már indulhat is a küzdelem. A viadalt folyamatosan taglalja a kommentátor, az egész nagyon hasonlít egy sportmérkőzésre, csakhogy itt nincs baráti meccs...
A Mercenaries egyik legfőbb újítása a számtalan új mechben és fegyverzetben rejlik, a választható masinák, és azok kiegészítőinek száma minden igény kielégít – ha a program többi része már nem is. A legelső probléma magától értetődően tűnik szembe: a MW4 motorja felett már igencsak eljárt az idő: a textúrák szegényesek, a poligonszám alacsony, alig találhatunk objektumokat, és attól a pár fától, ill. épülettől sem fogunk hanyatt vágódni, amikkel találkozhatunk. Félreértés ne essék: soha senki nem készített még új motort egy kiegészítő alá, azonban a kiegészítőkben (főként, ha ennyi idő eltelik az alapprogram, és az expansion pack kiadása között) illik csiszolgatni a grafikán, ami ez esetben elmaradt. Azonban az érem másik oldaláról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen „hála” a régi grafikus motornak, a Mercenaries gépigénye igen szerénynek mondható. A hangok, ill. a zenék is meglehetősen átlagosak, az pedig, hogy a társaink rádiós kommunikációja nagyon sűrűn ismétlődik egyenesen bosszantó.
A program előnye, hogy önállóan, az alapprogram megléte nélkül is elfut, ez is a MW4, és a Mercenaries kiadása közti 2 évnek köszönhető, de mindenféleképpen figyelemreméltó dolog.
Mindent összevetve a MechWarrior 4: Mercenaries kellemes benyomást tett rám, két fő hibája a viszonylagos rövidsége, és az, hogy audiovizuális szempontból a 2000-es évet idézi. Azonban aki kicsit is szereti a BattleMech világot, az ne hagyja ki, kellemes szórakozásban lesz része.
