Mikor először megláttam a dobozát egy boltban, azt hittem, ez valami régebbi játék, és most valami különleges akció keretén belül árulják. Erre megtudtam, hogy nemhogy nem régi, hanem egyenesen a "vadi új" kategóriába tartozik, és egyből leesett az állam. Azt hittem, az ilyen jellegű játékok már a múlté. De sebaj, miután megérkezett a tesztpéldány, azért adtam neki egy esélyt, és installáltam, majd futtattam a játékot.
Ekkor ért az első meglepetés, ami most, a kivétel kedvéért nem vizuális volt. Ugyanis jóval az első kép megjelenése előtt elindult a zene. Nagyon szép volt, leginkább talán az Oroszlánkirály dzsungeles beütésű muzsikáihoz tudnám hasonlítani. És nemcsak a kezdő zene ilyen, hanem az egész játékon végigkísér! Szóval az első benyomás alapján magasan a várakozásaimon felül teljesített. Gyorsan indítottam egy új játékot, és aztán hajnalig egyfolytában játszottam... A maga kissé együgyű módján hihetetlenül leköt a játék, végig bennem volt az, hogy csak még egy pálya, és befejezem, de nem lehetett abbahagyni.
Mielőtt mélyebben belemerülnénk, egy kis történelmet kell, hogy felidézzünk. Vannak ugye az ún. platform játékok. Ezek szinte egyidősek a számítástechnikával (illetve annak számunkra fontos, játékokkal foglalkozó részének), olyannyira, hogy annak idején min-den géptípusnak megvolt a maga platform sztárja. C64-re a Giana Sisters, majd a Creatures sorozat, Mayhem in Monstarland, SEGA-ra a Sonic sorozat, míg SNES-re (il-letve a Nintendo összes termékére) a Super Mario és a Donkey Kong Country. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert a program nagyon sokat lop ezekből, leginkább az utóbbiból. Kezdődik ott, hogy egy szigetet kisebb részekre bontanak, majd ezeken a részeken belül is különböző pályák nyílnak (á' la DKC). A legtöbb pálya a felszínen kezdődik, majd egy barlangrendszerben folytatódik (mint a Mario sorozatban). Hősünk, Akimbo a játék során különböző tulajdonságokra tesz szert, karokat húzogat, stb. (lásd Sonic). Viszont ezeket kitűnően ötvözi! Sőt, van, hogy különböző tárgyakat kell cipelni (amitől persze kisebbet tudunk ugrani... Elképzelem, mennyire megterhelő lehet egy kung-fu harcosnak egy kulcs cipelése), ezzel kölcsönözve egy kis kalandjáték feelinget.
A grafikai megvalósítás is egy az egyben a DKC-ra hajaz. Van a rajzolt táj, és háttér, amiben renderelt főhősünk, és ellenfelei mozognak. Nem valami forradalmi, nem is na-gyon látványos, ellenben nem éreztem sose úgy, hogy többre vágyom, vagy javítanék itt-ott. Leginkább a cuki jelzővel lehetne illetni, habár az tény, hogy egy poligonbomba já-tékhoz szokott szemnek nagyon gagyinak látszódhat. A zenét már megemlítettem, az irányítással szintén nem voltak gondjaim. Azt viszont ajánlom, hogy mindenki nézze át a mellékelt füzetecskét, mert nem csak ugrás, és ütés gomb van! Szinte egy mini verekedős játékot kapunk készhez, bár bevallom, hogy a szimpla ütök-rúgok technikán nekem nem kellett sokat változtatnom, tehát nem bonyolították túl. A pályákon található feladványok viszont az idegesítőbbek közé tartoznak. Sokszor van olyan, hogy nem is tudtam ponto-san, hogy mit is kell csinálni, vagy hogyan, és mivel ez a játék a kisebbeknek íródott, valószínű, hogy ők még ennyire sem fognak tudni vele mit kezdeni! Ráadásul ez a játék is szenved egy ősi betegségben, amit a csúszkálás néven ismernek. Azaz az emberünk nem lépked, hanem csúszik előre a pályán! Ez azért zavaró, mert nem lehet pontosan be-lőni, hogy mikor kell ugrani, és hogy hova érkezünk. Ez nem lenne annyira zavaró, ha könnyen lehetne életeket szerezni, vagy mondjuk nem számolná őket, viszont elég fukar velük a játék. A másik nagy hiba a töltögetés. Nem tudom mit csinál magában, de az tény, hogy amíg a Croc 2, vagy a Gift pillanatok alatt betöltött egy pályát, itt mindenre, még a menü egyes pontjai közti ugrálásra is várni kell!
Viszont eltekintve attól, hogy most ennyi jó dolgot írtam, óva intek minden vad Quakert, esetleg megrögzött stratégát, magyarul, a felnőttebb korosztályból mindenkit, hogy neki-kezdjen! Nem fogják jól érezni magukat, mert - bár néhány rész erősen megizzasztott - nagyon látszik, hogy a legfiatalabb korosztály a célpont! Ez nem olyan, mint a Croc, amivel fiatalabb, idősebb elszórakozhat, egyszerű menüpontjaival, vad ellenfeleivel ("vérszomjas" sündisznó, vagy parti kagyló) egyedül a legkisebbeknek okozhat örömet (vagy a szőkéknek... bocs :-) . Azoknak viszont nagyon. Ráadásul, nem kell félteni az angolul nem tudókat, hiszen ez is 100% magyar nyelvű (na jó, mondjuk 99%, mert sajna az install fele még mindig angol… :-)
