Londonban még csak a fejlesztők kezében lehetett megtekinteni az Activision új zenei játékának vezérlőjét (lásd DJ Hero előzetesünket), Kölnben az Activision standján azonban már bárki kipróbálhatta a lemezjátszó-kontrollert. Mi is így tettünk.

A gamescomon elsőre nagyon összezavart a DJ Hero, igazából nem tudtam követni a képernyőn látható eseményeket és megfelelően irányítani a játékot. Csütörtökön azonban a BSC-hez, a játék hazai forgalmazójához ellátogatott az Activision PR-osa, Nadja Rehberg, aki magával hozott egy példányt az október végén érkező játékból, így alaposabban is kipróbálhattam azt. És bár zeneileg igazából továbbra se túlzottan győzött meg a felhozatal (hiába, inkább a rockos irányvonalat kedvelem, ezek a mixek nem fogtak meg), az irányítással két szám után már egész jól sikerült megbarátkozni.

Mindenekelőtt kiderült, hogy Kölnben valószínűleg azért akadtak gondjaim a játékkal, mert ott Medium fokozatra állították be a kirakott masinát, Easy fokozaton elkezdve minden sokkal egyszerűbb volt. Kiválasztottam egy olyan mixet, amelynek legalább a felét ismertem (Beastie Boys: Intergalactic), és vártam a sávon érkező színes korongokat. Ahogy korábban is írtuk, háromféle szín érkezik ebben a játékban, melyek gombjai a teljesen körbeforgatható lemezjátszó részen helyezkednek el. Ezeket kell nyomkodni játék közben, a sáv elhúzásakor pedig a potmétert rángatni a megfelelő irányban. A könnyű fokozaton játszva még igazából a potméterre se volt sok szükség, és scratchelni is csak néha kellett a lemezjátszó tányérjának ütemes rángatásával.

Miután négy csillagot elérve megjött az önbizalmam, a játék elindításában segédkező hostess lány mosolyától bátorítva nekivágtam a Medium szintnek. Ehhez két, gyerekkoromból ismert "klasszikus" szám mixét sikerült kiválasztani: Paula Abdultól a Straight Up és a Queen Under Pressure-ének "lenyúlásával" született és emiatt sok vitát kiváltó Vanilla Ice: Ice Ice Baby elegyét. Így, hogy legalább az alap ritmust ismertem, egyszerűbb volt valamivel a játék, mintha vadidegen dalokkal kísérleteztem volna. Ennél a számnál már jóval többször kellett a potmétert balra vagy jobbra tolni (igazából ezzel gyűlt meg leginkább a bajom, mivel sokszor ösztönösen is visszarántottam középre, amikor nem is kellett volna), és az effekteket aktiváló tekerő is rendszeresen használatba került, néha pedig vad scratchelgetésre is szükség volt. A Guitar Hero játékokban megszokott Star Power itt Euphoria elnevezéssel fut, aktiválására pedig egy külön gomb szolgál, mely pirosan világít, ha már lehetőség van a bónusz-szorzó aktiválására. Persze erre már nem sikerült mindig figyelni, örültem, ha a lemezjátszó rángatását megfelelően sikerült eltalálnom, de úgy érzem, 1-2 óra gyakorlás után már ez is a helyére kerülhet.

Végül ízelítőül álljon itt pár cím a játék tracklistjéből – amúgy több mint 100 szám közel 100 mixe lesz a játékban, melyekből tízben egy Guitar Hero gitárt és mikrofont is segítségül hívhatunk majd. Illetve két kontrollerrel – vagy interneten keresztül – DJ-párbajba is kezdhetünk.