A Puha Süti története - II. rész

Gobiakos | 2009.01.30. 21:58 | kategória: Zene - bona

A kezdetek kifejtése után akkor most csapjunk is bele abba a bizonyos lecsóba!
Lássuk hogyan is alakult a Limp Bizkit életútja az 1994-es megalakulásuk után.

Minden szépen és jól ment a Bizkit háza táján, épp csak lemezszerződésük nem volt még. De a sok telefonálgatás (Fred eltorzított hangon hívogatta a különböző lemezkiadókat, és a Limp Bizkit menedzserének adta ki magát, igyekezte eladni zenekarát), és hajtás meghozta a gyümölcsét. Durst bácsiékra rámosolygott a szerencse, és elnyerték az MCA lemeztársasághoz tartozó Mojo Records tetszését. De valami nem klappolt. Nem tudtak úgy dolgozni a srácok, ahogy szerettek volna: megkötötték a kezüket, nem hagyták, hogy a saját stílusukat képviseljék, ezért beintettek a Mojo Records-nak és felvették a kapcsolatot (újból) a Jordan Schur által vezetett Flip Records-szal.

Three Dollar Bill, Yall$

1997-ben készült el a debütáló lemez Three Dollar Bill, Yall$ címmel, amit 6 nap alatt (!) rögzített a csapat az Indigo Ranch nevű, Malibu-beli stúdióban Ross Robinson vezényletével. A piros New York Yankees sapkás Fred elmondása szerint a bemutatkozó anyaguk egy nagy sz*r volt. Egy rakás dilettáns voltunk, elképzelni sem tudtuk, hogyan kell egy lemezt megcsinálni. Ahhoz képest azért nem lett annyira rossz, és ennek legékesebb bizonyítéka, hogy dupla platinalemez lett a vége!
Persze, ha a Limp Bizkitről beszélünk, akkor nyugodtan tegyünk egy egyenlőségjelet a nevük mögé a botrány szócskával együtt. Már a kezdetek kezdetén úgy indított a csapat, hogy a balhé kellős közepén találták magukat. Egy napilap azt a hírt dobta fel róluk, hogy a Flip Records lefizette a helyi rádióállomásokat, hogy orrba-szájba játsszák a Counterfeit című bemutatkozó kislemezüket. De mint tudjuk a negatív reklám is reklám, így a Bizkit egy csapásra híres/hírhedt és keresett zenekarrá lett. Még a New York Times is megírta a hasábjain a dolgot. Kell ennél több? Nekik nem kellett, és megindult a szekér! Turné-hegyek, fellépések százai, és nevesebbnél nevesebb fesztiválok; így kezdődött a Three Dollar albummal debütáló Bizkit sikersorozata.
A srácok nem bíztak semmit sem a véletlenre, a megdöbbentés volt a leghatásosabb fegyverük. Kezdődött ez ott, hogy Wes inspirációjára John Otto is hülyére sminkelte az arcát, Borland bácsi teljesen fekete kontaktlencsékkel, különböző horrorfilmekből vett jelmezekkel és sminkekkel sokkolt, és már az első fellépésektől kezdve magával hurcolta kedvenc műanyag nyusziját is. Ez még nem lenne elég? Akkor még ott voltak a break táncosok és az esetenként UFO-nak, esetenként pedig óriási WC-csészének kialakított színpadképek. Nem egyszerű! :-)
Klippes formát 3 dal öltött erről a lemezről, cím szerint a Counerfeit, a Sour és a Faith.
A George Michael-féle Faith feldolgozása igen jó húzásnak bizonyult, mert a csapat népszerűsége a Faith kislemez kiadása/videoklip megjelentetése után a csillagokig ugrott.
A 13 tracket tartalmazó korong hamar elnyerte a fiatal, lázadni vágyó generáció tetszését, és ez még több koncertet és utazást jelentett a Bizkitnek. Így ment ez egészen 1998. november elejéig, mikor is a nu-metál vadiúj üdvöskéi stúdióba vonultak, hogy összepakolják második lemezüket.

A Three Dollar Bill, Yall$ track listája:

1. "Intro" 0:48
2. "Pollution" 3:52
3. "Counterfeit" 5:08
4. "Stuck" 5:25
5. "Nobody Loves Me" 4:28
6. "Sour" 3:33
7. "Stalemate" 6:14
8. "Clunk" 4:03
9. "Faith" (George Michael cover) 3:52
10. "Stink Finger" 3:03
11. "Indigo Flow" 2:23
12. "Leech" 2:11
13. "Everything" 16:26

/Személyes kedvenceim erről az albumról: Pollution, Stuck, Sour, Stink Finger/

Folytatás következik

Utolsó módosítás: 2009.01.30. 22:06

Hozzászólások

1 | neumark 2009.01.31. 02:34
Ami azt illeti én egy picit hosszabb lélegzetvételre számítottam, de azért megteszi. Pöpec kis mozaikdarabkát kaptunk ismét a LB történetéből. Köszi szépen, hála neked úgy néz ki kiművelődök Limp Bizkit történelemből. Várom a harmadikat ;-)

2 | Gobiakos 2009.01.31. 11:23
Örülök, hogy tetszik a sorozat, bár megvallom őszintén, hogy én egy kicsivel több kommentre számítottam az elsővel kapcsolatban, ezzel a résszel kapcsolatban pedig még bizakodó vagyok.
Minden albumot szeretnék majd sorban górcső alá venni, és majd a végén valami összegző írással lezárni, megkoronázván vele az egészet. --> Nem lesz rövid sorozat, remélem kitartasz velem a végéig! ;-)

A harmadik rész nem tudom mikor kerül fel, mert még nagyon kezdeti stádiumban van...

3 | sHarris 2009.01.31. 12:54
Jó írás ez, bár mint írtam, Bizkitet, meg a nu metalt általában, nem igazán kedvelem. Egy baj van csak.

Sajnos ott a gond, hogy a zenei bejegyzésekre úgy általában, őszinte leszek, sz@rnak egy nagyot az emberek (főként a rock/metálzenei írásokra) egy ilyen pécégémer oldalon. Nekem is kb. 3 órámba került a bejegyzésemet megírni, kaptam rá 1 kommentet + amit én írtam rá válaszként, oszt el van intézve. Ne éri meg, az a gond. És most természetesen nem azt mondtam, hogy hagyd abba, mert igénytelen. Nem. Teljesen igényes, csak sajnos nincs értelme... :(
Úgyhogy nagyon valószínű, hogy én is befejezem, bár el se kezdtem lényegében... :D

A másik lehetőség, hogy nem igazán szeretik az itteni fórumozók Bizkitet (meg ezek alapján Sepulturát sem :D), bár én inkább ezt tartom valószínűbbnek. Mindegy, én általában elolvasom ezeket az írásokat együttestől függetlenül is, csak lehet hogy mások nem így vannak vele.

Na szóval elég hosszú komment lett, kicsit értelmetlen is, de remélem a lényeget sikerült benne érthetően megfogalmaznom. :)

4 | Bali1337 2009.02.02. 17:49
Harris írj GHkról, én pontozni foglak:D:D

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.