Az eddig ismeretlen finn Bugbear fejlesztőcsapat gondolt egyet, és – látván a Colin McRae Rally mindkét részének óriási sikerét – egy saját rally-szimulátor fejlesztésébe fogott. Annak érdekében, hogy a konkurenciától minél jobban eltérjen az új játék, egy merész lépéssel egészen más korba helyezték a játékot, és nem a modern sportautókat, hanem a 60-as és 70-es évek 11 versenyautóját tették bele Rally Trophy játékukba. A projektet az osztrák JoWooD kiadó karolta fel, és a nemrég megjelent eredmény alapján elmondhatjuk, hogy nem döntöttek rosszul. A Rally Trophy ugyanis az egyik leglátványosabb autóverseny lett a mai játékpiacon.
Sok más autós programhoz hasonlóan alapvetően két játékmódban versenyezhetünk. A világbajnokság során 19 másik, számítógép vezérelte versenyző ideje ellen kell harcba szállnunk, különböző pályaszakaszok egymás után teljesítése során. Az összesített teljesítményünktől függ, hogy folytathatjuk-e a versenyt a következő országban. Lehetőség van egy-egy szakaszon a gyakorlásra is. Arcade avagy játéktermi módban öt ellenfél van velünk együtt a pályán, akik ráadásul általában elég agresszív vezetési stílust képviselnek, nem rettennek vissza attól sem, hogy kilökjenek néha a pályáról. Emellett pedig elég jó időkkel szerepelnek a versenyekben, így nagyobb fokozatokban igen nehéz jó helyet elérnünk.
Mint említettem, nem épp mai autókkal indulhatunk a versenyeken, így például Mini Cooper S, Saab 96 V4, Ford Cortina, Volvo Amazon vagy Lancia Stratos közül választhatunk. Feltéve persze, hogy már kiérdemeltük ezeket a járgányokat. Kezdetben a 11 autóból csak néhányhoz férünk hozzá, és ahogy nyerjük a világbajnokságokat, illetve ahogy lépünk feljebb a nehézségi szintben (három fokozat van), úgy kapjuk a továbbiakat. Ráadásul mindegyik autónak van egy úgynevezett "világbajnoki csapat" változata is, mely a lóerőben különbözik az alaptípustól, így valójában 22 autó van a teljes választékban. A régi autóknak megfelelően bizony a járművek többsége hátsókerék-meghajtású, amit a mostani autós játékokhoz szokott játékosok elsőre igen furcsának és nehéznek fognak találni. A hátsókerék-hajtású autók ugyanis sokkal hajlamosabbak a kipördülésre, melyet például akkor tapasztalhatunk, ha túl nagy gázzal akarunk elindulni. Azért akad 2-3 elsőkerekes autó is, de nem ez a jellemző. Kezdetben érdemesebb mindenesetre ezeket választani.
Szerencsére a valós autók licencelése során nem tiltották meg a készítőknek, hogy az autók sérülhessenek, így láthatunk összetörött hátsólámpát vagy a rázkódó úton felnyíló horpadt motorháztetőt. Az irányítás is romlik ilyenkor, és autónk is lassul. Furcsa viszont, hogy hiába próbáltam totálkárosra törni az autót, ez nem igazán akart összejönni. A törés amúgy csak a világbajnokság játékmódban van, arcade játék során nem kell erre ügyelnünk. A világbajnokságnál viszont igazán nagy bajunk származhat az autó sérüléséből, ugyanis csak minden második szakasz után van lehetőségünk szervizelésre. A szerviz mellett pedig egyéb beállításokra is lehetőségünk nyílik ilyenkor (valamint a verseny megkezdése előtt), kiválaszthatjuk, hogy milyen gumit szeretnénk az autóra, vagy állíthatunk a sebességváltó áttételein, vezetési stílusunknak megfelelően. A beállítások két szakaszra érvényesek, így nem árt megnézni az információt, mire is számíthatunk.
A játékban öt országban tehetjük tiszteletünket. Oroszországban találjuk a legkönnyebb pályákat, ezt követi Kenya sivatagos-dzsungeles része, majd jönnek a hidakkal, szigetekkel változatossá tett finn utak. Nagyobb nehézségi szinten juthatunk el Svédországba, ahol havas-jeges utakon folyik a verseny, végül pedig az utolsó ország Svájc, főleg hegyi pályaszakaszokkal. A világbajnokság módban az orosz terepen nyolc, míg a többi országban 6-6 szakasz vár ránk, játéktermi versenyben pedig mindegyik országban két különböző körpálya van. Az utak szélén nem találkozunk azonnal átlátszó fallal, a legtöbb helyen elég sokáig elmehetünk a pálya melletti területre is, de persze nem végtelen a bejárható terep. A sűrű fenyőfal vagy a kidönthetetlen kerítés mondjuk kicsit bénán néz ki, de ezek olyan dolgok, amiket az összkép könnyen feledtetni tud.
Három külső nézet és három belső nézet közül választhatunk. Az előbbiek a kamera magasságában és az autótól való távolságában különböznek. Az utóbbiak közül leglátványosabb a belső nézet, amikor a kormányt, a műszerfalat és sofőrünk karjait is láthatjuk. A második nézetben a kamera az ablakban van, csak a motorházat látjuk magunk előtt, míg az utolsó kamera a lökhárítóra került. A versenyek utáni visszajátszásnál még ezeken kívül is találkozhatunk más nézetekkel, de sajnos ilyenkor már nincs lehetőség a váltásra, a gép dönti el, mikor milyen kamerából mutatja az eseményeket (és még csak tekerni sincs lehetőség a visszajátszás során).
A játék grafikája igazán egyedülálló, a táj kidolgozottsága és az autók részletessége mind igazán magas színvonalú. A játék elindítása után láthatjuk, hogy az előzetes képeken látható grafika bizony nem renderelés eredménye, hanem valóban a játék engine-je biztosít ilyen megjelenítést, valós időben. Persze ahhoz, hogy megfelelően nagy felbontásban játszhassunk, nem árt megfelelő konfiguráció sem, egy 1,2 GHz-es Athlon és egy GeForce3 párossal 1024*768-ban játszhattam, viszont maximálisra állítva a táj kirajzolásának távolságát már szaggatni kezdett a játék. Külön látványos a poros utakon az autók után felszálló felhő, különösen a visszajátszás során. A lens-flare effekt alkalmazásával se nagyon spóroltak, nappal szemben autózni van olyan rossz, mint a valós életben, hiszen a nap a játékban is igencsak elvakít bennünket. Egyetlen kiábrándító dolog talán a grafikában a nézők és a fák szó szerint lapos megjelenése.
A Rally Trophy hazai forgalmazója úgy döntött, hogy szinkronizálja a játékot, a kézikönyvtől kezdve a menükön keresztül egészen a hangokig. A magyar navigátor szerepét Stohl András kapta meg, így olyan üzeneteket hallhatunk az ő szájából, mint "Jesszusom, a műfogsorom valósággal szárnyalt'" vagy "Ez nekem túl gyors, nadrágot kell cserélnem!". Igaz mondjuk, hogy ha nem tudom, hogy Stohl András hangját hallom, akkor valószínűleg rá se jöttem volna, hogy ki az, aki kommentálja az egész játékot, de sebaj! A gúnyos megjegyzések kapcsán néha a rettenetes Leggyengébb láncszem műsor jutott eszembe, mint amikor például így szólt hozzám a gép: "Nem gondolod, hogy helyet kellene cserélnünk?". A navigátor a bajnokság játékmódban van segítségünkre, de ilyenkor minden kanyart vagy veszélyt jelez. A kanyar ívének mértékét is bemondja (pl. bal 1, jobb 4), vagy ha bukkanó következik. Egyébként indításnál és célba érkezéskor hallhatjuk őt, vagy ha autónkat vissza kell állítani az útra egy borulás után. (Igaz, nem igazán világos, miért hallható ilyenkor néha a "Nagyszerű!" felkiáltás. :-) A versenyeket a motor zaja mellett különböző környezeti hangok és zenei aláfestés is kíséri.
Többszemélyes játékra osztott képernyőn sajnos nincs lehetőség, azonban helyi hálózaton vagy interneten keresztül egyszerre akár hatan is versenyezhetünk. Az internetes játékhoz a GameSpy rendszere teremt lehetőséget. Rally módban az ellenfeleket szellemautókként láthatjuk, és persze az idejüket is megjeleníti a program. Sajnos még nem túl sokan játszanak ezzel a játékkal a neten, elsősorban finnekkel találkoztam (és egy igen érdekes dolog derült ki: annak ellenére, hogy finnek fejlesztették a játékot, nem készült belőle finn verzió).
A Rally Trophy egy olyan játék, mely biztos, hogy az összes autóverseny-játék rajongó tetszését elnyeri, feltéve, hogy nem kizárólag a mai autókat szereti. Az irányításhoz amúgy nem árt egy kormányon elgondolkodni, sokat segít a vezetésben, és persze a realizmust is növeli. A látványos grafika pedig egy olyan eleme a játéknak, ami mindenképpen sok más játék fölé emeli.
