Az 1C: Maddox Games élén Oleg Maddoxszal több mint három évet dolgozott az Il-2 Sturmovikon, és minden területen kiemelkedőt alkottak. Már a helyszín megválasztása is eredeti, hiszen az a repülőgép szimulátorok által eddig méltatlanul hanyagolt II. világháborús hadszínterén, a keleti frontot zajló légi hadműveleteket dolgozza fel. Persze ez a választás egy orosz csapattól nem meglepő, és magyar szemmel is különösen nagy jelentősége van, de a végeredmény nemzetiségtől függetlenül élvezhető. A repülhető gépek kínálata elég nagy, és ezek többsége korábban soha nem modellezett szovjet típus. Szovjet oldalon az IL-2-nek tíz, az LaGG-3-nak három, az La-5-nek egy, a MIG-3-nak három, a P-39-nek három, a YAK-nak pedig hat változatával repülhetünk, míg a németeknél a Bf-109 öt változatát és az FW-190 A-4 repülőt próbálhatjuk ki. Ez összesen harminckettő repülhető géptípust jelent, de ez a szám a később megjelenő patchekkel folyamatosan nőni fog. A nemrég megjelent 1.02b patch például az FW-190 A-5 típussal bővíti a kínálatot.
Minden szimulátornál esküdöznek a készítők, hogy a gépek viselkedése, a rájuk ható fizikai hatások realisztikusabbak már nem is lehetnének, de az IL-2 Sturmoviknál ez nem csak reklámszöveg. Ezt bizonyítják a kézikönyv első oldalán olvasható nyilatkozatok is (főleg pilótáké), valamint az, hogy a programon mérnökök és pilóták is dolgoztak. Több szimulátortól eltérően nem egyetlen általános repülési modell készült, hanem minden egyes géptípushoz külön-külön és mindegyiknél a maximális realizmusra törekedtek. Mindegyik gép másként viselkedik, még ugyanannak a típusnak az alváltozatai között is lehetnek érezhető különbségek. Kezdetben még a felszállás is jelenthet problémát, de ugyanilyen kihívások várnak repülés közben is, ahol kezdetben az egy percre jutó dugóhúzók száma garantáltan rekordgyanús. Szerencsére aki nem akar, annak nem kell ilyen mélységig elmerülnie a repülés nehézségeiben. A repülési modell realitási szintje személyre szabható, a skála a kompromisszumok nélküli, hardcore szimulációtól az egyszerű, arcade stílusig terjed. Igény szerint lehet ki/be kapcsolgatni például dugóhúzót, az átesést, a szelet, a motor túlmelegedését, vagy akár a külső nézeteket. Az IL-2 Sturmovik annyira lesz realisztikus, amennyire akarjuk, így még a kezdő játékos is koncentrálhat magára a harcra, és nem kell minden erejével azon munkálkodnia, hogy a levegőben tartsa a gépet. Nagy segítség, hogy az időt nem csak felgyorsítani lehet, hanem lassítani is, így több időnk marad a célzásra, ami főleg kezdetben jól is jön.
A sérülési modell és annak a grafikai megvalósítása a legjobb, amivel valaha is találkoztam. Sok szimulátornál megszokott, hogy minden gépnek bizonyos HP-je van, ami elegendő találat esetén „elfogy” és a gép felrobban ill. lezuhan. Az IL-2 Sturmovik ennél sokkal összetettebb és realisztikusabb sérülési rendszert kapott. Minden gépnek vannak kritikus részei, mint a motor, vagy a pilótafülke, ahová akár egyetlen sorozat is végleges lehet, míg a szárnyakat, vagy a törzset sorozva lehet, hogy az összes lőszerünket belelőve is repül tovább – ez utóbbira gondolom bárki tudna sorolni példákat, aki játszott a programmal. A két véglet között persze rengeteg átmenet lehetséges, a lángoló és/vagy füstölő motortól a leszakadó szárnyon vagy kettétörő törzsön keresztül a menekülés közben földbe csapódó gépig szinte bármi. Nincsenek előre megírt, sablonos forgatókönyvek, ahol például a földbe csapódó gép azonnal felrobban. Itt a gép a becsapódás sebességének és irányának megfelelően csúszik a talajon, közben darabokra hullik, leszakad a szárny, elgörbül a propeller, stb. Lehet, hogy a roncs kigyullad és felrobban, de ez koránt sem biztos. Leszállásnál egy óvatlan mozdulattal az egész gép átbukfencezhet az orrán, ami egy nehezen teljesített küldetés után külön öröm. A sérült gépből kiugorva sem garantált, hogy a pilóta túléli, az ugyanis eltart egy ideig, míg a kabintetőtől megszabadulva a pilóta kimászik a gépből, majd rövid zuhanás után kinyitja az ejtőernyőt. Ezt a mutatvány túl alacsonyan előadva előfordulhat, hogy már nem jutunk ki a gépből, de már arra is volt példa, hogy a kiugrott pilótának nem maradt ideje kinyitni az ernyőjét.
A grafikai motor a legújabb grafikai gyorsítók tudását maximálisan kihasználva csodálatos eredményeket produkál, és mindezt elfogadható sebesség mellett. Nem a látványos, a screenshotokon jól mutató, de a játék szempontjából teljesen lényegtelen effekteken van a hangsúly, hanem a realisztikus látványvilágon, ami a kimondottan a repüléshez készült. A robbanások színesek, a lövedékek és rakéták hatására felszálló porfelhők, a sérült motorból kiömlő fekete, sűrű füst, a vízfelszín, vagy a Nap megvalósítása fantasztikus, pont olyanok, mint a valóságban. Az időjárási effektek, mint az eső, a havazás, a köd, vagy a vihar gyönyörű, a villámlások pedig egyenesen félelmetesek. A grafikai motor annyira élethű, 3D felhőket képes produkálni, amihez foghatót még soha nem láttam. Nem csak kívülről szépek, de különböző sűrűségűek is, és a nagyobbakban gond nélkül eltűnhetünk bárki szeme elől. Az élethű domborzatra végre nem sablonos, légi felvételek alapján készült pixeles textúrákat feszítettek. A grafikusok vették a fáradságot, és egy gyönyörű, ugyanakkor valósághű világot alkottak, ahol erdők, mezők, szántóföldek, utak, folyók és különböző méretű lakott területek váltogatják egymást. A táj minden magasságból gyönyörű, a színek élénkek, az erdők szépen kiemelkednek a talaj síkjából. A repülőgépek modelljeinek kidolgozása és textúrázása rendkívül pontos és részletes, és minden mozog, aminek mozognia kell, a fékszárnyaktól a bombaszekrények ajtajáig. A tél beköszöntével nem csak a tájat borítja be a hó és befagynak a folyók, de a repülők is ennek megfelelő téli álcázó festést kapnak. Igaz, hogy a középpontban maguk a repülők állnak, de a másodlagos modelleket, mint például az épületeket, felszíni járműveket, a gépek törzse alatt függő bombákat, vagy a szárnyak alatt a síneken függő rakétákat sem hanyagolták el. A nyomjelző lövedékek különböző színűek - amerikai gépeknél piros, oroszoknál zöld, németeknél pedig kék - így már messziről meg lehet állapítani egy-egy gépről, hogy barát vagy ellenség. A pilótafülkék belső kidolgozása is részletes és aprólékos, és természetesen az összes kijelző és műszer működik is. Az amerikai, szovjet és német műszerek sem egyformák, ami csak érdekesebbé, bár sokszor nehezebbé is teszi a dolgunkat. Szerencsére a legfontosabb információkat a képernyőre írva is megkapjuk, ami nagy segítség. Az egérrel a fülkében viszonylag szabadon foroghatunk (amennyire egy pilóta tudja forgatni a fejét), de vannak fix, 90 fokos nézetek is, amikor az embernek nincs ideje az egérrel bajlódni. Belső nézetnél három fokozatban zoomolhatunk, ami elég ahhoz, hogy a legapróbb műszert is leolvassuk, bár erre ritkán van szükség. Külső nézetben nincsenek ilyen megkötések, teljesen szabadon foroghatunk és fokozatmentesen nagyíthatunk/kicsinyíthetünk.
Minden gépnek, a hatalmas bombázóktól az apró vadászokig saját, jellemző motorhangjai vannak, de egyediek a különböző fegyverek (géppuskák, gépágyúk, rakéták, stb.) hangjai is. A hangeffektek nagyon jók, és nem csak töltelékek, fontos szerepük van. Sokat elárulnak például a helyzetünkről, vagy a repülő állapotáról. A fordulatszámot csökkentve elnémul a motor, és zuhanás közben a szél fütyülése félelmetes, de a sérült motor kihagyásait, köhögéseit, vagy a becsapódó lövedékek hangjait sem kellemesebb hallgatni. A rádiózásnak nincs igazán komoly szerepe, de eredeti ötlet, hogy a rádióüzenetek eredeti orosz ill. német nyelven hallhatóak. Persze akinek ez gondot okoz az feliratozva angolul is elolvashatja.
Az IL-2 Sturmovik készítői a mesterséges intelligencia terén is jó munkát végeztek. Az ellenséges pilóták komoly kihívást jelentenek, jól kihasználják a gépük tudását, jól manővereznek és elég jól céloznak, de nem tévedhetetlenek. Igazi pilótákhoz hasonlóan ők is hibáznak, többször előfordult például, hogy menekülés vagy üldözés közben nekicsapták a gépüket a talajnak. Az MI által irányított gépek nem a saját fejük után repülnek, hanem csapattagként. Követik a vezérgépet, szépen sorban csapnak le a felszíni célpontokra és fedezik egymást. Ebből az összképből inkább mi fogunk kilógni, mivel nem mindig egyértelmű, hogy merre is kéne menni. Gépünk irányítását bármikor átadhatjuk az autopilótának, és egyes gépeken, például az IL-2-nél átvehetjük a hátsó tüzér helyét. Az autopilóta többnyire alkalmas a navigációs pontok közötti repkedésre, és általában harc közben is megállja a helyét, de nem tud pótolni egy tapasztalt pilótát. A mesterséges intelligenciának azért vannak érdekes húzásai is, például amikor nem érdekli, hogy ott liheg a nyomában néhány ellenséges vadász, ő zavartalanul repül tovább és támadja a felszíni célpontokat, vagy mikor az autopilóta minden látható ok nélkül nekivezeti a gépet egy domboldalnak.
Egyjátékos módban ajánlott rögtön az oktatással kezdeni. Itt megismerkedhetünk a szovjet ill. német gépek kezelésével és az alapvető technikákkal (fel- és leszállás, támadás, stb.), ezekre garantáltan szükségünk lesz a későbbiekben. Az oktatás után akár meg is próbálkozhatunk a három karrier egyikével, melyek mindegyike más-más szemszögből mutatja be a keleti fronton zajló légi csatákat. Játszhatunk német vadászpilótaként, vagy szovjet vadász- ill. bombázópilótaként. A hadjáratok küldetései lineárisak, továbbjutni csak az előírt feladatok teljesítésével lehet. A feladatok változatosak, német vadászpilótaként például a csapatok légi támogatásától a baráti bombázók kíséretén ill. ellenséges bombázók elfogásán keresztül ellenséges felszíni járművek támadásáig elég sokféle lehet. Természetesen az előre generált küldetések erősen korlátozzák a lehetőségeinket, néha tőlünk független okok miatt kezdhetjük előröl az egészet, és csak többszöri próbálkozás után sikerül teljesíteni az előírt feladatokat. Az oktató mód és a hadjárat mellett játszhatunk még előre generált, különálló küldetéseket, vagy igény szerint kreálhatunk is magunknak. A küldetések generálásának egyszerűbb módja a quick mission builder, ahol pár kattintással beállíthatjuk a repült gép típusát, a baráti gépek számát, típusát és szintjét, az ellenséges gépek számát, típusát és szintjét, a helyszínt, az időpontot, az időjárást, a feladatot, stb. Egyszerű szórakozáson kívül nagyon jól használható gyakorlásra is, hogy az egyes géptípusok ellen milyen taktika használható. Az IL-2 Sturmovik tartalmaz egy nagyon jól használható, profi szerkesztőt is, amivel igazán komoly küldetéseket kreálhatunk egyjátékos és többjátékos módhoz egyaránt.
Multiplayer módban helyi hálózaton ill. Interneten maximum 32 játékos játszhat egyszerre. Választhatunk az egymás elleni dogfight, és a kooperatív játékmód közül. Míg az elsőnél a hangsúly az egymás cafatokká géppuskázásán van, addig a másodiknál a csapatoknak küldetéseket kell teljesíteniük, a szovjet és az orosz oldalon tetszőleges számú elő és MI csapattagokkal. Mutiplayer módban használhatunk egyedi skineket a gépekhez ill. a pilótákhoz is.
Az IL-2 Sturmovik pontosan olyan, amilyennek egy szimulátornak lennie kell. Az 1C: Maddox Games nem hozott kompromisszumokat, minden területen a maximumot hozta ki a mai technikai lehetőségekből. A grafika, a hangok, a repülési modell és a mesterséges intelligencia mind kiemelkedően jó, és a hosszú tesztelésnek köszönhetően a játék példásan stabil, nyoma sincs bugoknak.
