D-Day

Nemrég jött ki a Digital Reality II. világháborús RTS-e Afrika Korps vs Desert Rats néven, de máris itt a folytatás, amely a D-Day címet viseli. Megmondom őszintén, nekem egy kissé gyanús volt, hogy még szinte meg se jelent az AKvsDR, de már bőséges infó és screenshotok terjengtek a D-Day-ről. Attól tartottam, hogy noha széltében-hosszában terjesztették, hogy a D-Day egy teljesen új játék lesz, ami az Afrika Korps motorját használja, nekem volt egy olyan félelmem, hogy a minimális „követési idő” miatt inkább egy amolyan normandiai gúnyába öltöztetett kiegészítőt kapunk majd kézhez. Nos, az eredmény végül részben rácáfolt ebbéli félelmemre – részben pedig nem.

Rögtön pozitív élményt ad a menü szépen animált háttere. Legutóbb pont a Soldiers: Heroes of WW II-nél fejeztem ki ebbéli tetszésemet, de úgy tűnik, a Digital Realitys srácok is rájöttek, hogy mennyire látványos is mindez. Sőt, nagyon ügyes az is, ha gyönyörködni akarunk a háttéranimációban, akkor a menüpontok eltűnnek, csak az egér mozgatásával jelennek meg újra. És ha már a menünél tartunk, torpanjunk meg egy pillanatra az Extráknál. Ez egy ismeretterjesztő rész, ahol egyrészt megtekinthetjük a pályák eleji videókat, másrészt rengeteg információt találunk a D-Day-ben szereplő egységekről és harcjárművekről, harmadrészt néhány videót láthatunk a partraszállásban résztvevők visszaemlékezésiről. Ugyanígy a küldetések indítása előtt is részletes és pontos ismertetőt kapunk az adott harci helyzetről. A szerzők felvették a kapcsolatot a Normandie Mémoire szervezettel, ők a garancia a hitelességre.

Megint deja vu érzés: az 1848-ról szóló előzetesben írtam, hogy mennyire értékelem, ha a szerzők az ismeretterjesztésre, oktatásra is odafigyelnek. Akárcsak az egész játék koncepciója alapján, itt is a partraszállók szemszögéből ismerhetjük meg a D-nap történetét, az ő visszaemlékezéseiket tekinthetjük meg. Mondjuk szerintem még érdekes lehetett volna az Atlanti Fal német őreinek beszámolója is, mire gondoltak, amikor megpillantották a világtörténelem legnagyobb armadáját a hajnali ködfüggönyből kibukkanva... De szó se róla, nem lehet semmi panasz erre a blokkra.

Maga a játék egyértelműen az AKvsDR nyomdokain halad, megtartva illetveővítve annak erényeit. A kamerakezelés ugyanolyan remek, sőt most mintha még közelebb lehetne vinni a nézetet, mint az elődnél, egészen az embereink szintjéig. A grafikában komolyabb változást nem vettem észre, az AKvsDR is gyönyörű volt, így tehát a D-Day-re sem lehet panasz. Egy érdekesség: a stáblistánál a grafikai munkák végzői között feltűnik Havancsák Gyula neve. Aki egy kicsit jártas a metál zenében, annak talán nem ismeretlen ő, rendkívül jellegzetes, szürreális képi világa több olyan híres külföldi és belföldi zenekar nagylemezének borítóján megjelenik, mint pl. az Annihilator, ill. a Pokolgép, a Nemesis vagy a Kalapács.

Jelentősen több egység fordul elő a D-Day-ben, mint az AKvsDR-ben, még a gránátvetős gyalogosokat is specializálták, jelen esetben PIAT gyalogosokkal valamint Panzerschrecket lóbáló csapatokkal fogunk találkozni. Úgy látom, ezúttal a sztori elemet mellőzték, a hősök helyett is maximum szimpla tiszteket fogunk kommandírozni a csatamezőn.(Óóóhh, pedig micsoda szirupos lávsztori kerekedhetett volna egy partraszálló bátor amerikai őrmester és egy helybéli ellenálló francia nő közreműködésével… :o) ) A katonák és a járművek részletessége még mindig megfelelő, ezt a zoom segítségével beláthatjuk. Érdekesség, hogy míg az AKvsDR-nél úgy próbálták a fejlesztők megkülönböztetni a Tengely és a Szövetségesek harcjárműveit, hogy az angolok járműveit egyen-zöldre, a németekét pedig egyen-sárgára mázolták (az esetleges álcázófestés mellett), itt jól megkülönböztethető nemzeti zászlót aggattak a páncélosokra. Vicces, hogy itt pont megfelelő lett volna a múltkori eljárás, hiszen Normandiában (1944-ben vagyunk) a Szövetséges páncélosok kollektíven olívazöld festést viseltek, míg a német harckocsiknál ekkor már páncélos-sárga volt az alapszín, sokszor zöld-barna terepmintával megbolondítva. Ennél jobb megkülönböztetés nem is kell! :o) Ráadásul a nemzeti zászló harckocsin való viselése is csak esetleg az angolszászok oldalán lehetne indokolt (noha ott nem igazán volt elterjedt), a brutális Szövetséges légi fölény és vadászbombázók miatt a németeknek ekkor már eszük ágában sem volt még ezzel is felhívni magukra a figyelmet (ellentétben a háború első éveivel – de akkor ugye náluk volt a légi fölény). Szóval szerintem nem kellett volna ilyen nagy gondot fordítani a járművek megkülönböztetésére, az élet úgyis magában hordozta mindezt – valamint véleményem szerint a minimapen is jól szemmel követhető, hogy ki kivel van. (Na, ismét egy történelem-megszállott szőrszálhasogatását olvashattátok ;-) – Dino)

A kezelőfelület nem változott jelentősen, a rutinos „sivatagi patkányoknak” legalábbis valószínűleg nem fog az újdonság varázsával hatni. Ugyanígy a hangokon és a zenén sem volt különösebb változtatni való, ezek korrektek voltak Afrikában is, és most Normandiában is azok. Viszont az AKvsDR ismertetőmben leírtam, hogy esetleg nem ártana egy magyar szinkron. És úgy tűnik, óhajom parancs a Digital Reality-nél :o), ugyanis a D-Day immár magyar szinkronnal jelent meg. Szépen megcsinálták, jó a kivitelezés, szóval elismerésem! :o)

A játékmenetre is áll, hogy nincs eget rengető újdonság, az AKvsDR jól kitaposott útján haladunk továbbra is. Három hadjárat indítható, név szerint a partraszállás előkészítése (azaz ejtőernyős akciók a frontvonal mögött), maga a partraszállás, valamint a hídfőből való kitörés. Maguk a pályák igencsak változatosak, harcolunk sík terepen, majd városokban csapunk össze; valamikor csak egy maroknyi ejtőernyőst irányítunk, máskor meg egy egész páncélos oszlopot. A játék ezúttal talán több egységet tud egyszerre kezelni, mint az AKvsDR, ez főleg a partraszállásos résznél megfigyelhető.

A többjátékos mód kedvelőit is kényezteti a Digital Reality, ötletes, direkt erre a célra kialakított pályákon mérhetik össze tudásukat és képességeiket a szoba-tábornokok :o). A multiplayer játékok örökzöldje, a CTF mellett folyhat a harc életre-halálra, avagy meghatározott bázisok elfoglalása jelentheti a győzelmet. Az összecsapásban nem kötelező a Szövetségesek vs tengely felállásnál maradni, itt akár mindenki mindenki ellen harcolhat.

Összességében nem lenne igazságos azt mondani, hogy a D-Day tulajdonképpen az AKvsDR normandiai jelmezbe bújtatva. Tény, hogy a motor, a grafika, a hangok, és ezzel együtt a játékmenet nagyjából ugyanazok maradtak, de némely finomság, a kibővített információs és multimédiás rész már túlmutat az elődön. Második résznek ill. folyatásnak általában az új motorral ellátott játékokat szoktuk tekinteni, itt ez nem teljesül. Inkább egy következő lépcsőfoknak lehetne nevezni, amely több, mint egy küldetéslemez, de kevesebb, mint egy teljes értékű új játék. És mivel az AKvsDR egyáltalán nem volt egy rossz játék, ezért nem igazán érdemes hibaként felróni az újítások, innovációk hiányát. Ami ott jó volt, az jó itt is. Akik elsajátították a sivatagi rókák szívósságát, azoknak érdemes ezúttal is próbára tenni képességeiket, vajon Normandia erdei farkasai között is megállják-e a helyüket.