Freedom Fighters

„Minden hatalmat a szovjeteknek!” Ez a szlogen állt a korabeli propaganda-plakátokon. Ezt a felhívást az elmúlt évtizedekben sajnos nagyon is komolyan vették a kelet-európai országokban. Az IO Interactive – azaz a Hitman játékok készítőinek – legújabb játékában, a Freedom Fighters-ben ez a program véres valósággá válik az USA számára is. A Szovjetunió a II. Világháború befejezése után tovább folytatta az inváziót, és Nyugat-Európa rövidesen a kommunisták kezére került. Ezzel azonban nem elégedtek meg, és meg sem álltak az ősi ellenség, az USA határáig, ahol is legyőzve az ellenállást az amerikaiaknak is kötelezővé tették az orosz nyelvtanfolyamokat. A napjainkban játszódó történetbe akkor kapcsolódhatunk be, amikor a megszállás már teljessé vált. Az általunk irányított, Chris nevű főhős feladata, hogy egy maréknyi szabadságharcos élére állva szembeszálljon a hódítókkal és visszaadja az amerikai népnek a szabadságát.

Mint a fentiekből kiderül, elég propagandaszagú a sztori, eredetiség annyi van csak benne, mint nagyanyám falvédőinek szövegében, de mivel a Freedom Fighters egy akciójáték, ezért a történet gyengeségeit elnézhetjük. Annál is inkább, mivel a többi része igencsak jól sikerült.

Lényegét tekintve a Freedom Fighters egy lövöldözős progi, de amivel fölé nő a hasonló szoftvereknek, az a magas színvonalú kivitelezés. Ilyen mesterien kialakított MI-val kevés más játékban találkozhatunk. Az ellenfelek és társaink nem vakon rohannak bele a fegyverek kereszttüzébe, hanem taktikusan harcolnak. Fedezéket keresnek, egymást fedezve visszavonulnak, hogy onnan támadjanak újra, oldalt vetődnek a tűzvonalból. Ha kilövünk egy géppuskást, akkor számítanunk kell arra, hogy egy társa rövidesen átveszi a helyét. Fantasztikus hangulatot teremtenek ám ezek a mozgások a harcok közben.

A küzdelemben eleinte egyedül veszünk csak részt, ám ahogy teljesítjük a feladatokat, egyre több és több társunk lesz, akiknek parancsokat adhatunk, hogy mit csináljanak. Mindössze 3 utasítást adhatunk ki nekik, ezek a támadás, követés és a területvédés. Bármilyen kevésnek is tűnik, bőven elég az egyes pályákon a feladatok megvalósításához. Ezek a küldetések általában nemesen egyszerűek, a legfontosabb mindig a szovjet zászló helyére az amerikai lobogó felhúzása. Mellesleg fel kell robbantani időnként egy-egy helikopter-felszálló helyet, vagy ágyút, vagy ki kell szabadítani néhány foglyot, de katartikus élményt csakis a lobogócsere jelenthet számunkra, ugyanis amíg ezt nem tettük meg, addig nem fejezhetjük be sikeresen az adott pályát.

A rendelkezésre álló fegyverek nem túl változatosak, gyakorlatilag 6-7 féle van csak, de nincs is szükség többre, ezekkel is kellő számú szovjet katonát küldhetünk át az örök pártgyűlések mezejére.

A grafikára sem lehet panasz, az ellenfelek és a környezet is részletesen és szépen került kidolgozásra. Ámbár én kicsit sivárnak és egyhangúnak találtam a városi épületeket, mivel mindenhol csak raktár és kockaház van, de lehet ezt az elvtársak áldásos tevékenységének számlájára is írni. Külön kiemelném a zenét, ami nagyon hangulatos és az előadója nem más, mint a Magyar Rádió kórusa!

A játék közbeni mentés is elég ötletesen lett megoldva, a pályákon található csatorna fedeleket kinyitva tudunk quicksave-et csinálni. Vigyázni kell azonban, mert ezek a mentések elvesznek, ha kilépünk a programból.

Mindent összevetve egy remek hangulatú lövöldözős játékot készített az IO Interactive gárdája. Annak ellenére, hogy nem rajongok túlságosan az ilyen stílusú játékokért, teljes mértékben magával ragadott, és meg is változtatta az ellenszenvemet a hasonló programok iránt. Ismerőseim közül eddig aki kipróbálta, mindenki hasonlóan pozitívan nyilatkozott róla, hát kell ennél jobb ajánlólevél?