Secret Files: Tunguska

Kicsit az X-aktákra alapozva úgy gondolták a német fejlesztők, hogy jó téma egy kalandjátéknak, ha valami misztikus sztori az alapötlet. Ráadásul, ha bejön – és remélem bejött nekik –, akkor további részeket lehet majd kiadni más Secret Files néven. A Tunguz meteorról még manapság is olvashatók a hírekben mindenféle feltételezések, hogy nem is egyszerű meteor volt, hanem esetleg egy idegen űrhajó vagy valami titkos fejlesztés balul végződő kísérlete. Ezért már rögtön az elején lehet vegyíteni a valóságot és a mesét, a misztikumot és a játék történetét.

Szerencsére egyre több kalandjátékról írhatok ismertetőt, mert egyre több jelenik meg, és sokuknak szolgált – szintén a mi szerencsénkre – motivációként a Syberia sikere. Így aztán nem meglepő, hogy ha hangulatában nem is, de stílusában a Tunguska is a Syberiára hasonlít: gyönyörű festett háttéren 3D-s szereplőket mozgathatunk. Egy-egy helyszín általában egy képernyőnyi, de néha ki tudunk sétálni valamelyik irányba, úgy hogy még mindig az adott helyszínen maradunk. És természetesen át tudunk lépni egyik helyszínről a másikra.

A helyszíneken – point and click alapon – felvehetünk vagy használhatunk tárgyakat, már meglévő tárgyainkkal akcióba léphetünk fix – a helyszínen lévő – tárgyakkal, vagy személyekkel is érintkezhetünk, beszélgethetünk. Sajnos a Syberiával ellentétben karakterünk a duplaklikkre nem vált át nagyobb sebességre, ugyanolyan nyugodtan sétál a megadott helyre.

Legnagyobb vitát az fogja kiváltani a kalandjátékosok körében, hogy jó-e vagy rossz az az újdonság, amit a Secret Filesban láttam először. Tudniillik, ha nem tudjuk, hogy mit tehetnénk az adott szituációban, akkor az interneten való végigjátszás-keresgélés helyett megkérhetjük a játékot, hogy mutassa meg egy adott helyszínen, hogy hol vannak tárgyak, vagy fontos („kattintható”) helyszínek. Ez – szerintem – azért zseniális, mert az idegesítő pixelvadászat (az egyes helyszíneket képpontról képpontra történő végigpásztázása) helyett megmutatja, mit nem vettünk észre magunktól, és a hajtépő idegeskedés helyett marad a játék öröme.

Ezen kívül – bár ez szerintem felesleges volt – időnként egy-egy probléma megoldására is kaphatunk szöveges tippet. Azonban akik annyira kőkemény kalandjátékosnak tartják magukat, hogy nincs szükségük ilyen segítségre, kikapcsolhatják ezt a lehetőséget, hogy játék közben ne kísértse őket az a kis gomb, mely megmutatja az érdekes helyeket. Még mindig a fenti megmutató-gomb védelmében hadd tegyem hozzá, hogy ezzel együtt sem rövid a történet, és amúgy sem tudom osztani azoknak a véleményét, akik szerint attól hosszú a játékidő, ha jól eldugunk valami kis hülyeséget, ami nélkül nem jutunk tovább.

Ezen a vitatható előnyön kívül más kiemelkedő tulajdonságai is vannak a Secret Filesnak. Például, hogy két főhősünk van, akikkel külön is meg kell oldanunk feladatokat, és egyszer együtt, közös erővel kell túljutnunk az egyik marasztaló nehézségen. Azaz össze kell dolgoznunk: amit egyikünk talál, azt a másik felhasználhatja vagy fordítva. Mindezen kívül a jó kalandjáték – és a Tunguska az – izgalmas és nem utolsó sorban humoros. (Persze a humor megértéséhez nem árt egy kicsit jobb angoltudás). Mindenesetre Nina elég határozott személyiség, aki jól odamondogat a történet során valami ironikusat vagy csípőset.

Sőt, a játék végén, maguk az alkotók is véleményt formálnak a nagyon szigorú német jogszabályokról, melyek messze földön híresek, hiszen a Németországon kiadott játékokból nemcsak az erőszakosabb jeleneteket kell kivágni – máskülönben nem jelenhetnének meg –, de a történelmi-politikai részleteket is megnyirbálják, nem beszélve a környezetvédelemről, állatvédelemről és persze kínosan ügyelnek a kisebbségek érzelmeire is. Ezért is különösen vicces, hogy a játék végén – érdemes megvárni a stáblistát! – a filmekhez hasonlóan megtudhatjuk, mi lett a történet mellékszereplőinek sorsa. Persze úgy, hogy kiderüljön, akikről azt hittük meghaltak, azok valójában politikailag korrekt életet élnek ezentúl, vagy valaki leszokott a dohányzásról, stb.

Érdekes egyébként – mintha nem ugyanaz a személy írta volna a teljes történetet –, hogy vannak olyan részek a játékban, melyek pörgősek, érdekesek és a megoldásuk értelmes, józan paraszti ésszel megoldható. Máskor azonban a sztori leül és a megoldások is elmebetegek. A jó kalandjáték hangulatához a grafika szépsége is sokat ad. Ha ránézünk a screenshotokra, láthatjuk, hogy a Tunguska grafikája lélegzetelállító. A játékban mindez még sokkal szebb, hiszen a festett háttér is mozog, körülöttünk is mozgásban van az egész világ. A város szélén forognak a szélerőművek, a mezőn, a tehenek között pedig legyek zsongnak vagy madarak repkednek. Karaktereink szépen kidolgozottak és az anti-alias opcióval olyan szép kontúrokat kapnak, amivel el sem ütnek a háttértől. Igazából kár minden szó, hiszen meg lehet tekinteni a képeket.

Akik hozzám hasonlóan kevésbé szeretik a kalandjátékokban a puzzle-kat, azok is örülhetnek, mert a Tunguskában szerencsére csak három darab ilyen idegesítő, kapcsolgató logikai játékot tettek be, amiken én biztos elakadtam volna, de szerencsére a feleségemnek nem tartott egy percig sem kinyitni őket. Ezért is jó a kalandjáték, mert érdemes többen játszani, hiszen több elme hamarabb túljut az elakadásokon, mivel mindig akad valaki, akinek van egy mentőötlete.

A Tunguskát tehát csak ajánlani tudom. A kalandjátékosoknak úgysem kell ajánlanom, de tudom, hogy vannak jó páran, akik csak a Syberiát szerették ebből a stílusból, és a többit kezükbe se vennék. Nos, a Tunguska nekik is tetszeni fog. Nem is beszélve azokról, akiknek a kedvét a fentebb említett pixelvadászat vette el a kalandjátékoktól, mert a Tunguska nekik is kellemes újdonság lesz. Mindenfajta internetes segítségkérés nélkül végigvihető. És bár minden kalandjáték végén szomorú egy kicsit a játékos, hogy már vége is lett, azért ha őszinték akarunk lenni nem is olyan rövid ez a játék. Ráadásul – a hírek szerint – nem kell örökre búcsút mondanunk Maxnek és Ninának, hisz a következő rész teaserében egy tengerparton láthatjuk őket nyaralásuk közben... Ám biztosak lehetünk benne, hogy ismét valami sötét, misztikus dologba csöppenek majd, különben hogyan lehetne az új rész címe is Secret Files...?