A Fallout volt az első és eddig egyetlen RPG amivel valaha is komolyabban foglalkoztam, és olyan játékélményt nyújtott, amire manapság kevés program képes. Nagy érdeklődéssel vártam, hogy a folytatás képes lesz-e megütni ezt a szintet. Majdnem egy év várakozás után végre megérkezett a második rész, és a tesztelés után már bátran kijelenthetem: megüti.
A Fallout története az atomháború után játszódott. Az emberiség egy része a felszínen, a szerencsésebbek pedig különleges pincékben vészelték át a nehéz időket. A főhős a 13-as pince egyik lakójaként egy nagyon fontos és veszélyes feladatot kapott, szereznie kellett egyet a pince vízrendszerének vezérléséhez szükséges, és ezért létfontosságú chipből. A kiválasztott sikeresen teljesítette feladatát, és ezzel megmentette a 13-as pince lakóit. Csak úgy magánszorgalomból a Mestert is eltette láb alól, aki super mutant seregeivel veszélyeztette a városokat, és más hosszú távú tervei is voltak, amiben az emberek már csak kissé mutálódva szerepeltek. Az átélt kalandok után hősünket nem engedték vissza a pincébe, azt mondták, hogy már nem tudnának bízni benne. Néhány pincelakóval elindult és messze Északon saját kolóniát alapított Arrayo néven. Azóta 80 év telt el. Az egykori megmentőről már csak mondák keringenek, és csak két tárgy maradt utána, a meglepően jó állapotban fennmaradt kék overallja a sárga 13-as számmal a hátán és a PIT BOY hordozható computere. A kolóniát azonban veszély fenyegeti, a növények és állatok pusztulnak. Az egyetlen remény egy GECK (Garden of Eden Creation Kit) kódnevű szerkezet, ami ismét termékennyé tenné a talajt. Természetesen az egykori megmentő egyenes ági leszármazottjaként a mi feladatunk lesz ennek megtalálása. A vezető szerint, a 13-as pincében kezdjük a keresgélést, de sajnos az elmúlt 80 év alatt valahogy elfelejtődött annak pontos pozíciója - híres ősünk, érthető okokból nem egykori otthona közelében alapította a kolóniát. Egy kulaccsal, némi pénzzel, a kék overallal és az elnyűhetetlen PIT BOY-jal felszerelve kezdjük meg a kalandjainkat.
A készítők vigyáztak, hogy semmi olyat se változtassanak meg, ami az első részben működött. A játék kinézetre alig változott. A kezelőfelület grafikája kis kozmetikázáson esett át, de a felépítése változatlan. Lényeges eltérés az első részhez képes, hogy nincs időlimit, végre gondtalanul bolyonghatunk a nagyvilágban. A már megszokott módon a fő feladatunk mellett számtalan mellékküldetést is teljesíthetünk, így pénzt, tapasztalatot és hasznos tárgyakat szerezhetünk. A GECK megszerzése után a játéknak még nincs vége, sőt, egy sokkal veszélyesebb és fontosabb feladatot kapunk.
A tényleges játék megkezdése előtti első tennivaló, a karaktergenerálás semmivel sem lett egyszerűbb, a lehetőségeink száma még nőtt is. Mindenki kialakíthatja a neki legjobban megfelelő főhőst, aki sajnos soha nem tud annyi terhet cipelni, mint amennyire szűkség lenne, ezért sok szép tárgyat kell visszahagynunk. Hasznos tulajdonság a Fast Shoot, bár ezzel elveszítjük a célzott lövés lehetőségét, cserébe viszont körönként kétszer lőhetünk. A zárnyitás (lockpick) tulajdonságot ugyancsak érdemes fejleszteni, mert így nagyon hasznos tárgyakhoz juthatunk.
A bejárható világ másfélszer akkora, mint az első részben, a városok száma is megnőtt. A helyszín Északnyugatabbra tolódott, a mai Arizona és Kalifornia területére. Csak négy olyan helyet találtam, ami az első részből ismerős volt -pl. az egyik legnagyobb város, NCR (New California Republic) 80 évvel korábban még csak egy kis porfészek, Shady Sands volt. Megtalálhatjuk a régi katonai bázist is, ahol valamikor az elődünk intézte el a Mester seregeit, majd az egészet felrobbantotta. A bejáratot szabaddá téve megállapíthatjuk, hogy nem végzett elég alapos munkát, mert a bázis jókora része épen maradt. Tele van jól felszerelt mutánsokkal, mégis érdemes bemenni, mert a második szint egyik szekrényében egy Power Armour porosodik. A Power Armour II-re az Enclave bázisán, Navarron tehetünk szert.
Az elmúlt 80 évben csak kis mértékben változott a környék, de láthatóan megkezdődött a természet regenerációja, egyre több fával, fűvel, bokorral, sőt néha kisebb erdőkkel is találkozhatunk. Ismét összefuthatunk a már ismerős "természetes" (mutálódott) ellenfeleinkkel: óriás skorpió, imádkozó sáska, Deathclaw, patkány, stb. Vannak azonban újak is : farkasfalka, kentaúr, Floater, Alien, Spore Plant, Gecko, Fire Gecko, stb. Újabb pénzszerzési lehetőség a megölt Geckok szörméjének eladása, ehhez azonban még az induláskor, Arrayoban meg kell tanulnunk a Gecko megnyúzásának "művészetét".
Az emberszabású ellenfelek nem nagyon változtak, ismét vannak rablók, Tough Nightkinek (Super mutant), kanibálok, ghoulok, stb. Az előző részre igaz volt, hogy aki mutáns az általában ellenség. Most a helyzet kissé bonyolultabb. A normálisak és a mutánsok vegyesen élnek, sőt a ghoulok egyik városában, Geckoban viszonylag barátságosan fogadják a látogatókat is. Néhányan karavánokat vezetnek és lehet velük kereskedni is. Geckoban egy nagy, több másik városban pedig kisebb atomreaktort üzemeltetnek. Még segíthetünk is nekik a geckoi reaktor szerelésében és optimalizálásában. Az egyik pincében még intelligens Deathclaw-kkal is találkozni fogunk.
Már az első részben is összefutottunk különböző bandákkal, de ezek száma a második részben jelentősen megnőtt. New Reno a szerencsejáték, a maffia és a jet (kábítószer) hazája, több konkurens családtól kaphatunk különböző feladatokat. A város közelében a yakuzák többször megtámadnak (bár csak késsel vannak felszerelve, nem valami veszélyesek). San Francisco ugyancsak tele van különböző társaságokkal. Egy új, rendkívül veszélyes csoport, a "The Enclave" is megjelent a színen (az intróban is ők szerepelnek). Nagyon fejlett fegyverekkel, sőt még helikopterekkel is rendelkeznek.
Újabb probléma a rabszolgaság, amit egyes városok tiltanak, másikak nem. NCR-ben egy külön szervezet, a Rangerek harcolnak a rabszolga-kereskedők ellen. Mi is beléphetünk a szervezetbe, de ehhez teljesítenünk kell a felvételi feladatot.
A fegyverek és felszerelések száma közel duplájára nőtt. Mindenki megtalálja korábbi kedvenceit, és a legtöbbnek van újabb változata is. Az egyik legegyszerűbb beszerzési forrás: utazásaink közben többször előfordul, hogy egy rablótámadás közepébe csöppenünk. Ha óvatosak vagyunk, és nem avatkozunk bele, akkor csak külső szemlélőként veszünk részt az eseményekben és egyik oldal sem támad meg minket, a hullákat pedig kényelmesen ki lehet rámolni. Azért érdemes figyelni arra, hogy a kereskedők győzzenek, mert ők a harc után is békén fognak hagyni (néha a talált holmit rögtön el is adhatjuk). Egy másik lehetőség a bezárt ajtók, szekrények, ládák stb. feltörése. New Renoban feltörtem egy fegyverkereskedő hátsó ajtaját, kiürítettem a polcokat, majd bementem a főbejáraton és az egészet eladtam a kereskedőnek.
Több poént és ismerős dolgot is találhatunk a játékban. A Falloutban a vízrendszervezérlő chipjét kerestük, amit most a 8-as pincében ládaszám találhatunk. Tévedésből több száz darabot szállítottak oda a 13-as pince helyett :-) Barangolásaink során találhatunk egy hidat a semmi közepén, amit egy csuhás ember őriz, aki feltesz három kérdést : Mi a neved?, Mit keresel? ... - aki látta a Gyalog-galoppot, annak ismerős lesz. Egy berozsdásodott páncélú embernek is segíthetünk némi olajjal (Óz, a nagy varázsló), sőt a Fallout generált karaktereivel is összefuthatunk a "Cafe of Broken Dreams"-ben, ahol éppen a játékosokat szidják.
Valamennyit javítottak a mesterséges intelligencián is, de még így is maradt benne néhány igazán zavaró dolog. Mikor nem egyedül harcolunk, hanem csapattagokkal, vagy egy karavánhoz szerződünk, akkor a támadók szinte mindig minket favorizálnak. Nem számít, hogy egy, vagy több célpont közelebb van, vagy sérültebb, csak ritkán támadják azokat. Volt olyan, mikor nyolc farkas engem állt körül és harapott, míg a két másik NPC nyugodtan lövöldözött, őket csak három farkas támadta. A szövetségeseink is elég értelmetlenül viselkednek, valahogy mindig sikerül megtalálniuk a legveszélytelenebb ellenfelet és azt támadják. Ahelyett, hogy a rakétavetős mutánst lőnék, inkább a sokkal veszélytelenebb kentaurokat sorozzák lelkesen.
Végre lehetőségünk van a csapattagok közvetlen irányítására. Mi szerelhetjük fel őket, beállíthatjuk, hogy mekkora távolságot tartsanak, kit támadjanak, milyen fegyvert és páncélt használjanak, stb. Nagyon jól használhatók teherhordóként is.
A Fallout 2 szigorúan véve az első rész bővített kiadása. Kijavították az előd zavaró hibáit, de lényeges változtatás nem történt. Ez nem feltétlenül rossz, hiszen ugyanazt a játékélményt nyújtja, mint az első rész és ez nem kis eredmény. Ismét egy fantasztikus alapossággal megtervezett és kidolgozott világban kell érdekes feladatokat teljesítenünk. A készítők alaposságára jó példa, hogy a PIT BOY-t néhány percig magára hagyva bekapcsol a képernyővédő. Megmaradt a játékos szabadsága, hiszen az előre kidolgozott irányvonaltól bármikor eltérhetünk, a feladatokat tetszőleges sorrendben teljesíthetjük. A grafika, a hangok és a kezelhetőség pont annyit változtak, amennyit okvetlenül szükséges volt. Még azt is érik meglepetések, aki jól ismeri az első részt, hiszen 80 év alatt sok minden változott. A világ valahogy komplexebb és élethűbb lett. Az élethűség annyira jól sikerült, hogy gyerekeknek nem is ajánlott a program, mert barangolásaink során rengeteg erőszakkal, vérrel, kábítószerekkel, prostitúcióval, stb. találkozunk.
Ha játszottál az első résszel, akkor biztosan nem fogsz csalódni a Fallout 2-ben. Ha nem, akkor is érdemes kipróbálnod, mert fantasztikus játékélményben lesz részed.
